EGYESÜLETÜNK 60 ÉVES TÖRTÉNETE

AHOGY ELHANGZOTT

A 2007. MÁRCIUS 22.-I

KÖZGYÛLÉSEN

Tisztelettel köszöntöm a megjelent Sporttársakat, Vendégeinket!

Abból az alkalomból gyûltünk ma itt össze, hogy méltóképpen megünnepeljük egyesületünk 60 éves fennállását, visszatekintsünk arra, hogy honnan indult, milyen nehézségeken esett át és jelenleg hol tartunk.

A Ráckevei, akkor még Soroksári Duna-ágon a háborút megelõzõen csak néhány szervezetnek mondható horgászközösség létezett. A vízterületre jobbára csak azok jutottak le horgászni, akik megtehették azt, hogy a területet bérlõtõl meg tudták vásárolni évenként a horgászjegyet.

            A háborút követõen kezdett megváltozni a helyzet. Berényi János irányításával l946-ban megalakult a Soroksári-Duna ági már létezõ horgászegyesületeket tömörítõ Soroksári Duna-ági Intézõ Bizottság, majd nem sokkal késõbb, szintén az Õ irányításával létrejött az Országos Horgász Szövetség a M O H O S Z.

            Sorra alakultak a gyárak, üzemek sporthorgász szakosztályai, a Duna-ágat szakaszokra osztották, s akinek volt "tehetsége" és befolyása azok vízterülethez jutottak. A mi térségünkben a 8 - 9 km. szakaszon a Neptun Sporthorgász Egyesület, a 9 - 12,5 km. szakaszon pedig a Vasas Horgász Szakosztály szerzett bérleti jogot, s a helyi horgászni vágyóknak nem volt lehetõségük, hogy kedvtelésüket folytassák.

            .... és itt kezdõdik a Dömsödi Horgász Egyesület története !

            A dömsödieknek lépni kellett, hogy valamilyen úton, módon horgászási lehetõséghez jussanak. Ahol tehették, mindenütt hallatták szavukat, de semmi sem történt.  Ekkor határozta el Orosz András, aki szintén nagy horgász hírében állt, hogy megszervezi barátaival együtt a Dömsödi Horgász Egyesületet. Ez 1947 nyarán történt.

            1947 novemberére sikerült. Megtartották alakuló ülésüket, s megalapították a Dömsödi Horgász Egyesületet.

            Az egyesület elsõ elnöke Fok Gyula, alelnöke Báthory Ferenc, titkára Bajnóczi Imre, gazdasági felelõse Krizsa Lajos lett.

Orosz András sajnos nem vállalhatta az egyesület elnöki tisztét, mivel az akkori politikai helyzetben Rajk László belügyminiszter addig nem engedélyezte az egyesület mûködését, míg helyette mást nem választanak, de megmaradt a háttérben, és irányításával, tanácsaival segítette az egyesület elindulását.

Itt kell köszönetet mondani Neki azért a fáradozásért, ami ez után következett. Egyesület igaz volt már, de vízterülete nem. Orosz András agilitásának köszönhetõ az, hogy kapcsolatai révén sikerült megegyezni a Neptun és a Vasas egyesületek vezetõivel, hogy a dömsödieknek biztosítsanak horgászjegyeket. Így 1948 évtõl a tagság egyik része a Neptun vize, másik része a Vasas vízen horgászhatott.

1950-tõl a Soroksári Duna-ági Horgász Egyesületek Intézõ Bizottsága egyesítette ezt a két vízterületet, s a Mávag Mozdony és Gépgyár Horgász Szakosztályának adta bérbe, azzal a kikötéssel, hogy a Neptun és a Vasas egyesületeken kívül a dömsödi egyesületnek is biztosítja a horgászási lehetõséget.

            Ettõl kezdve egészen a nyolcvanas évekig, mint a Mávag albérlõi léteztünk, és nekik róható fel az, hogy amikor nagyobb lehetõség lett volna arra, hogy fejlõdjön az egyesületünk, egyhelyben topogásra voltunk kényszerítve.

1949-tõl 1952-ig Denke Lukács elnök, Kónya Lajos és Bödõ Imre alelnökök Krizsa Lajos, majd Bödõ Mihály gazdasági felelõsõk Toma István titkár vezette az ügyeket.  Erre az idõszakra esik az egyesületi adminisztráció megerõsödése, az ügyintézés rendszerezettségének elindítása. A sok nehézség ellenére sikerült elérniük azt, hogy a tagok kötelezettségeiket rendezzék, s megbecsüljék az egyesületi tagságot.

1947-ben 76 fõ, 1948-ban 91 fõ, 1949-ben 99 fõ, 1950-ben 116 fõ, 1951-ben 155 fõ, 1952-ben 185 fõ taglétszámú az egyesület. A tagság felének volt csak lehetõsége arra, hogy a Duna-ágon horgásszon, a többieknek csak Mellékvízi jegy jutott. Igaz akkor még a Kunsági csatorna is ezekhez a vizekhez tartozott.

1952-ben politikai nyomásra egyesületünk a Dömsöd Község Minta Sportkör Horgász Szakosztálya lett. Elnök Tokay György, alelnök Váczi Sándor, titkár Toma István és gazdasági felelõs Horváth László volt. A taglétszám 1953-ban 199 fõre gyarapodott.

            Majd jött 1953 - 54 tele. Gondolom sokan, ülnek itt, akik emlékeznek a mai napig emlegetett halpusztulásra. A csepeli Papírgyárból fenolos szennyezés került a Duna-ágba, aminek következtében szinte teljesen megsemmisült a Duna-ág halállománya. Sajnos itt kell elmondani, hogy a tagság közel 80 %-a  a pusztulást követõ évben cserbenhagyta egyesületünket.

1954-ben a MOHOSz is szigorításokat vezetett be, mely szerint csak önálló horgászegyesületek juthatnak vízterülethez, s a létszámot is zárolták. 1954 december 31-el a Dömsöd Községi Sportkör Horgász Szakosztálya megszûnt.  1955. január 1.-i nappal alakult meg ismét a Dömsödi Horgász Egyesület az alapításhoz szükséges minimum 35 fõs létszámmal.  Ekkor választják meg elnöknek Váczi Sándort, alelnöknek Sebestyén Lászlót, pénztárosnak Bödõ Mihályt, titkárnak pedig Székely Endrét. A területi jegyeket továbbra is a MÁVAG-tól kaptuk, ami nem kis erõfeszítésébe került a vezetésnek.

Az 1956-os árvíz környezeti pusztítása ellenére jót tett a Duna-ágnak és mellékvizeinek. A halállomány jelentõsen megszaporodott az árvíz visszahúzódása után.

A felnõtt taglétszám 1956-ban 64 fõre, 1957-ben 115 fõre szaporodott.

Ez a létszámszaporodás sajnos nem tetszett a "fõbérlõnk"-nek, s kénytelen volt a vezetés olyan kompromisszumot kötni, hogy csak dömsödi lakosokat vesz fel, s a más lakhellyel rendelkezõket átirányítja a MÁVAG-hoz.  Ennek eredményeképpen 1960-ban a létszám 84 fõre csökkent.

A Duna-ági zárt létszám növelése érdekében az egyesület vezetése többször kezdeményezte az I.B-nél, a MOHOSz-nál és a Pest megyei Tanács Halászati Felügyelõjénél, hogy csökkentsék a horgászbotok számát kettõre, s az így megmaradó horgászbotoknak megfelelõen emeljék meg a létszámot, s kezeljék úgy az egyesületünket, mint önálló, vízterületi jegyet kiadó egyesületet. Megtakarítva tagjainknak a kettõs tagfizetést, s ez által lehetõség lett volna fejlõdésre. Sajnos ebben az idõben még zárt kapukat döngettünk.

1961-ben 95 felnõtt horgászunk volt, 1962-ben 112 .

Az 1962 - 63 téli halpusztulás után létszámunk 76 fõre apadt. Ebben az évben a Soroksári Duna-ági Intézõ Bizottság a pusztulás enyhítésére rekord mennyiségû telepítést hajtott végre, s kísérlet képen még angolnát is telepítettek.

Ezt követõen a 60-as évek végére a létszám szépen gyarapodott

1970-ben már meghaladta a 150 fõt  Ebben az évben választották meg elnöknek Tarr Istvánt, tikárnak Váradi Lajost, gazdasági felelõsnek Horkai Józsefet.

1972-ben Tarr István lemondása után Martinek József volt az egyesület elnöke 1980-ig.

1975-ben Gáspár Lászlót választották meg gazdasági felelõsnek.

A taglétszám ekkor már 252 fõ.  Ebbõl sajnos csak 110 fõ tudott a Duna-ágon horgászni, a többinek csak mellékvízi jegy jutott.

            Ebben az idõszakban határozta el a vezetés, hogy figyelmen kívül hagyja azt a régi MÁVAG-gal kötött megállapodást, hogy csak helyi lakosokat vesz fel.

Megpróbált elõször egyezkedni a MÁVAG-gal, hogy több jegyet juttasson, majd a sok sikertelen tárgyalás után a MOHOSz illetékeseit keresték meg. Ez a több évig húzódó vitasorozat mind az Intézõ Bizottságnak, mind a MOHOSz-nak kezdett terhes lenni, mivel rajtunk kívül több "albérlõ" egyesület is önállóságot kezdeményezett, 1980-tól megszüntették a Duna-ági területi határokat, s a Ráckevei Halgazdálkodási Bizottság-on keresztül egységes Duna-ági jegy kiadását engedélyezték. A horgászbotok számát kettõre csökkentették, ami lehetõséget adott arra, hogy létszámemelést engedélyezzenek.

1980-tól Gergely Lajos lett az elnök. Személyes kapcsolatainak köszönhetõen megszüntethettük az "albérletet" és önálló Duna-ági egyesületként kezdtünk mûködni.

            Közbenjárásával több száz területi jegyhez juthattunk, ami azt eredményezte, hogy a 90-es évekre megszûnt a sorban állás, s jelenleg minden új tagnak biztosítani tudjuk a Duna-ági területi jegyet.

Taglétszámunk 1990-re elérte az 1000 fõt, s az óta némi ingadozással, de tudjuk tartani ezt a létszámot.

Vagyoni helyzetünkre visszatekintve 1980-ig nem volt lehetõség arra, hogy a tagdíjbevételekbõl megspórolt pénzekbõl gazdálkodni tudjunk, mivel a kettõs tagság nagyon megterhelte horgászainkat. Példának említve 1978-ban az egyesületi tagdíj 100,-Ft. volt, a MÁVAG kettõstagság pedig + 300,-Ft. Ez összesen 450,-Ft tagdíjat jelentett 20 évvel ezelõtt.

            Tagjaink megértésének és hozzájárulásának köszönhetõen pénzalapot hoztunk létre, melynek kamata nagyban segít abban, hogy az egyesületi tagdíjat állandónak tudhatjuk. Ez az alap biztosíték arra is, hogy a Duna-ág esetleges privatizációja esetén ezzel az összeggel mi is részt kapjunk belõle.

            A pénzügyi megerõsödésünk tette lehetõvé, hogy betársulva a Sportkombinát építkezésébe pénzzel és társadalmi munkával, állandó irodahelységünk legyen, az iroda elõtti Duna szakaszon a csónakkikötõ és horgászstég megépítését is ennek köszönhetjük.

Ez az anyagi háttér tette lehetõvé, hogy versenycsapatot szervezzünk, és a részükre biztosított felszereléssel a megyei versenyeken részt vegyünk.

            Az elmúlt három év sikeres NCA-s pályázatainknak köszönhetõen – melyen több mint 3 millió Ft. vissza nem térítendõ támogatáshoz jutottunk - sikerült javítani jegykiadásunk színvonalán, irodánk megszépült, nyomtatványainkat magunk állítjuk elõ. Az irodánk elõtti udvarrészen akadálymentesített bejárót, az utcán parkolót tudtunk kialakítani.

            2006-ban már jutott arra is, hogy megrendezzük elsõ alkalommal a „Családi – baráti” névre keresztelt horgászversenyünket. Elmondhatom, hogy akik ott voltak nagyon jól érezték magukat és várják a folytatást.

            Voltak kudarcaink is. Gondolok itt a csónakok vásárlására. Itt szerettük volna azokat a horgászokat segíteni, akik nem rendelkeztek ezzel, de szerettek volna mélyvízen horgászni, harcsázni, keszegezni. Sajnos az akkor már 700 fõs létszámból nem volt senki sem aki vállalta volna a csónakok kiadását, visszavételét, egyszóval felügyeletét.

            Negatív elõjelû dicsekedésre ad okot az a horgászunk, aki felháborodva a kajakosok, kenusok szemtelenségén légpuskával majdnem kilõtte egyik olimpikonunk szemét.

            Egyesületünk jelenleg pénzügyileg stabil. Ezt igazolják vissza a rendszeres belsõ és felügyeleti szervek ellenõrzései.

            Átnézve a 60 év iratanyagát a 80-as évek végéig a horgászmozgalom sem volt politikamentes. Közgyûléseinken mi is megünnepeltük a megünnepelni valókat, Lenin 100-ik születési évfordulóját, Meggyászoltuk Sztálin elvtárs halálát, 56-után mi is önkritikát gyakoroltunk, de sorolhatnám még, hogy mi mindennel nem foglalkoztunk, ami nagyon messze van a horgászattól. Vezetõket pedig csak a helyi és járási pártszervek elõzetes beleegyezésével választhattunk.

Ennek ellenére a mindenkori és a jelenlegi vezetõk is a horgászközösség fennmaradásán fáradoztak. Így 60 év távlatából visszatekintve köszönet jár nekik, függetlenül a politikai meggyõzõdésüktõl, mivel mindegyikük a közösség érdekéért munkálkodott.

A jegyzõkönyvek, no meg az itt ülõ öreg sporttársaink a megmondhatói, hogy milyen parázs viták folytak a gyûléseken.

A 70-es évekig a Közgyûlés hatáskörébe tartozott a tagok felvétele, a fegyelmik elbírálása, ami mindig adott okot a vitatkozásra.

Késõbbiekben állandó téma volt a MÁVAG és a dömsödi horgászok közötti kapcsolat. A halõrökkel, gereblyézõkkel kapcsolatos viták. Haltelepítés, halfogás, környezetvédelem. Ugye milyen ismerõs témák?

A minden évben megrendezett háziversenyek sem maradhatnak ki a történetünkbõl. Kezdetekben 20 - 30 fõ vett részt rajtuk. Ma már közel 100-an állnak rajthoz, s mindent megtesznek a siker érdekében.

            Vissza kell emlékezni azokra közösen szervezett versenyeket követõ ebédekre, amit ma már sem a létszám, sem a zsebünk nem engedhet meg.

            A kapitális versenyen fogott halak, Szabó Antal szinte megdönthetetlen 17 kg feletti fogási eredménye, Zima István, akkor még ifi horgász 1959 novemberében fogott 6 kg-os csukája, Fabók Sándor kapitális pontya, vagy Belencsik Mihály amurai  mind- mind egyesületünk történetéhez tartozik.

            Szólnom kell az ifi horgászainkról is. Egyesületünk megalakulása óta folyamatosan ügyelt a vezetés arra, hogy az a gyermek, aki kedvet érez a horgászathoz szervezett körülmények között tegye. A kezdetekben 20 - 30, majd késõbb 100 - 150 ifjúsági tagunk volt.

1968-tól önálló Ifjúsági felelõse volt az egyesületnek, aki megpróbálta a fiatalokat összefogni. Kezdetben ez még sikerült, de sajnos napjainkban ez mind nehezebb. Mind kevesebben jönnek el a vetélkedõkre, versenyekre. Viszont meg kell mondani és meg kell azokat dicsérni, akik ezen részt vesznek, mert becsületesen kitesznek magukért. Az évek folyamán több ifink ért el helyezést a területi vetélkedõkön, s ez által megyei, sõt országos horgásztáborban vehettek részt.

Ez a Dömsödi Horgász Egyesület 60 éves története dióhéjban összefoglalva.

            A beszámoló vége felé köszönetet  mondunk azoknak, akik a kezdet kezdetén elindították az egyesületet és késõbb is azon szorgoskodtak, hogy az egyesület fennmaradjon:

            Bajnóczi Imre és társainak a kezdeményezésért, Orosz Andrásnak, hogy élére állt ennek a kis csapatnak, Fok Gyula, Denke Lukács, Tokay György, Váczi Sándor, Tarr István, Horkai József, Gergely Lajos elnököknek, Bajnóczi Imre, Toma István, Székely Endre, Váradi Lajos titkároknak, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk.

            Köszönetet kell, mondjunk azoknak is akik ezen idõszak alatt az egyesület vezetésében más fontos tisztségben dolgoztak. Alelnököknek, horgászmestereknek, fegyelmi és felügyelõ-bizottsági elnököknek, tagoknak, ifjúsági felelõsöknek, versenyfelelõsöknek és mindazoknak, akik rendezvényeinken részt vettek, és azoknak a tagjainknak, akik segítették a munkánkat.

Köszönjük a Magyar Országos Horgász Szövetség, a Pest megyei Horgász Szövetség és nem utolsó sorban a Ráckevei Horgász Szövetség támogató munkáját, melyet egyesületünk érdekében kifejtettek.

            Természetesen köszönjük Önöknek is, hogy tagságuk megtartásával egyesületünk tagjai maradtak.